La Quasi Dolce Vita - a majdnem édes élet

Személyes élmények, ötletek, tapasztalatok, amelyekből remélhetőleg más is tud meríteni

Téli eső

2020. december 07. 13:59 - Senza

A legundorítóbb arcát mutatja a tél: esik. A téli esőnél kevesebb lehangolóbb dolog van. Ráadásul olyan borús az ég, hogy bár még délután 2 óra sincs, lámpát kell kapcsolni bent. 

Három órát már megtartottam, az egyik lyukasórában felkészültem a mindjárt következő dupla órámra. Utána még fel kell készülnöm a holnapi 4 órámra, és egy elmaradt tanmenetet is össze akarok dobni gyorsan. Szeptemberben elmaradt, mert nem tudtam semmit erről a csoportról; azóta az október-november meg olyan sűrű volt, hogy nem jutott rá időm. De ma még nem fogok bele az új fordításomba, inkább az elmaradt iskolai feladataimat próbálom pótolni. Januártól leadok pár órát, nem maradhat hiányos a dokumentáció.

A szomszédban az ablakokat teszik be a készülő házunkba. Nagy mérföldkő ez, látványos lesz a változás. Június 15-én kezdődött az építkezés, október közepéig eltartott az alapozás és a kőművesmunka, de azóta nem sok minden történt, csak a közművek cseréje és a teraszok vízszigetelése, mert se az ács, se a gépész, se a villanyszerelő nem jött, hiába ígérték. Sajnos emiatt vakolni sem lehet, emiatt meg a vakoló dühös – ránk, holott minket is felültettek a felelőtlenül ígérgető szakemberek, pedig nem is keveset kértek (volna). Mi lennénk a legboldogabbak, ha minden a tervek szerint haladt volna. Így most egy hónapos csúszásban van az építkezés, de szerencsére van hol laknunk, és előbb-utóbb csak elkészül minden a házban. 

Az egyik macskánk itt szuszog mellettem a dolgozószobában, de dühös vagyok rá: összepisilte a férjem ágyát. Így fejezi ki nemtetszését, hogy néhány hete befogadtunk egy nagy, vörös cicát. Arcoskodik vele sokat, és még most ez az ágyra pisilés is...Szombaton cseréltünk ágyneműt, és nem elég, hogy most húzhatjuk újra, a szárítókon még ott száradnak a hétvégén kimosott ágyhuzatok, hiába mosom ki a macskapisi cuccokat, egyelőre nem tudom kiteregetni őket. Nagyon sok baj van ezzel a félvad kandúrral, sajnos egyáltalán nem lett nyugodtabb vagy szelídebb azóta, amióta három éve befogadtuk. 

 

Update: Végül nem egy, hanem két tanmenetet kellett újraírnom, mert bár egy másik csoportomhoz volt tanmenet, de nem volt jó benne sem az ütemezés, sem a tankönyv. :( Így egy óra helyett kettőt dolgoztam még pluszban.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://laquasidolcevita.blog.hu/api/trackback/id/tr8116322242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása