Heti statisztika:

Fertőzöttek:1458, ebből meggyógyult:120, meghalt: 109, összes teszt: 34819.

Hát nem lett jobb ez a hét se. :( 

Pedig jól indult, valahogy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb voltam, jobban is aludtam. A munkával is jól haladtam, így végre, 5 hónap után megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy nem dolgoztam hétvégén. 

Csütörtökön aztán szétrobbant az idill... A férjemre testáltam ugyanis azt a feladatot még 2 hete, hogy figyelje ő azt az online platformot, ahová a gyerek tanulnivalója érkezik. Minden mást vállaltam én a gyerek oktatásával kapcsolatban, csak ezt az egy dolgot kértem tőle. Amúgy is számítógép előtt ül egész nap, a rendszer jelez, ha érkezik rá valami, tegye már meg, hogy megnézi és továbbküldi nekem. Erre csütörtökön (a tavaszi szünet első napján) délután (!) közli, hogy ja, van itt még földrajz anyag, keddi és szerdai, vasárnapi leadási határidővel.

Teljesen pipa lettem. Annyira elkeserítő, hogy neki ennyire nem számítunk, se én, se a gyerek! Annyira természetesnek veszi, hogy van felesége, hogy van gyereke, de persze csak akkor, ha az neki is éppen belefér a táncrendjébe, ugyanis ideje nagy részében levegőnek néz minket, vagy maximum idegesítő háttérzajnak. Nem érdemel meg minket. 

Amúgy is elviselhetetlen volt a héten, nem tud nyugton maradni, minden áldott nap elment vásárolni, és egy csomó felesleges dolgot is összevásárolt. Én sehová nem mentem a héten.

A gyerek se semmi, a napi 2-3 órányi tanulnivalóval se végez 10 óra alatt se. Mert közben olvasgat, bambul, TV-néz, a barátnőjével telefonál, de azzal a nyamvadt leckével nem végez estig se. Na de április 16-tól – amikortól ugye nincs megbízásom már – kezembe veszem a dolgot, és addig nem engedem mást csinálni, amíg nincs készen a napi adag tanulnivaló!  

A hosszú hétvégén nem dolgoztam, így jutott időm végre néhány halogatott, de sürgős háztartási teendőre (főleg varrni-javítani való gyűlt már össze sok), a kislányomnak is segítettem (=nagyrészt megcsináltam...)  a 4 hete halogatott kézimunka-projektjében, és persze főztem finomakat. És végre jutott időnk társasjátékozni is.

A nővérem továbbra sem jelentkezett, húsvét alkalmából sem. Ilyen önző, vagy szégyelli magát, a helyzetét? Magam sem tudom már... Én azért küldtem egy-egy húsvéti üdvözletet minden rokonomnak, barátnőmnek, közelebbi ismerősömnek. Attól, mert ők rám se bagóznak, nekem még nem kell bunkónak lennem. 

A férjem vasárnap kapta a hírt, hogy a főnöke, aki a cég ügyvezetője és többégi tulajdonosa is volt egyben, meghalt koronavírus-fertőzésben. Ez egy pici cég, így most bizonytalanná vált a jövőjük. Most már stresszelhetek azon is, hogy a férjemnek vajon lesz-e munkája... :( 

Olyan ez, mint egy istenverte háború.