Aktuális statisztikák: Összes fertőzött: 2583, ebből gyógyult: 498, meghalt: 280, tesztek száma: 65625.

Na, hát ez a hét szétesett. Ugye azt még az előző héten megfogadtam, hogy nem tervezem túl a napjaimat és végre kicsit pihenek. Hát ebből az lett, hogy minden nap 9 körül keltem csak fel, és a szokásos háztartási teendők mellett 1-1 "extra" dolgot elintéztem még:

• hétfőn rebarbarás pitét sütöttem - tavaly nyár óta várta a sorsát a rebarbara a mélyhűtőben;
• kedden kipucoltam a sütőt és a tepsiket - fogadjatok meg egy jótanácsot, és ne vegyetek Electrolux sütőt! Irgalmatlan gyorsan és alaposan odaég rá minden, ellenben az istennek se lehet lesikálni. Maradjatok csak szépen a Bosch-sütőnél, az százszor könnyebben tisztítható.
• szerdán pudingot főztem - találtam több felbontott zacskó pudingport, ezekből likvidáltam most kettőt;  illetve hajat mostam - igen, nálam ez is program, mert hajmosás előtt megcsinálok egy fejbőrápoló programot, és hajmosás után is többféle ápolót teszek rá. Ezután pedig beszárítom és formázom - most pl. egy új hullámosítási technikát próbáltam ki a hajvasalóval, és nagyon elégedett voltam az eredménnyel. 
•  csütörtökön pedikűrön voltam (és így összesen 4 km-t gyalogoltam is)
• pénteken bevásárolni mentünk;
• szombaton sütöttem sajtos rudat (isteni finom lett! még sosem sikerült ilyen jól), kitakarítottam az alsó szintet, és vasaltam;
•  vasárnap kitakarítottam a felső szintet.

Szóval hétköznap nem voltam azért olyan nagyon hatékony, hétvégére szerencsére sikerült összeszednem magam, és rendet vágni a koszban... 

Sajnos a gyerekkel tanulás is szétesett már kedden. Nagyon makacs ez a lány, egyáltalán nem hajlandó úgy tanulni, ahogy tanácsolom, és ő is szétesett. Újra próbálkozunk a jövő héten... :/ 

Munka: legnagyobb meglepetésemre az egyik ismerősöm megkeresett egy kisebb megbízással, és még az árat is felsrófolta nekem. Nem nagy munka, 3 nap csak, cserébe nem egyszerű, de azért nagyon megörültem neki. Viszont ez a mostani bizonytalan lét megerősítette bennem az elhatározást, hogy jövő tavasszal keressek valami alkalmazotti állást a szabadúszó egyéni vállalkozás helyett. Nekem igényem van arra, hogy kiszámítható rendszerességgel végezhessek pénzkereső tevékenységet. Valamilyen részmunkaidős és résztávmunkás állás lenne az igazi. Remélem, ez a mostani helyzet "gyúr" egy kicsit a munkaadókon a távmunka és a részmunkaidő irányába. 

Az is az elhelyezkedés és az itthonról kimozdulás felé terel, hogy egyre monotonabb az itthonlét, és hát csúnya dolog, de egyre terhesebb a férjem társasága. :( Azaz a társaság nélküliség a férjemmel összezárva. Ő olyan, hogy akár napokig meg sem szólal(na). Vagy ha beszélhetnékje van, tulajdonképpen nem foglalkozik vele, hogy a másikat érdekli-e egyáltalán a mondandója, úgy veszi, hogy nyilván mindenki roppant kíváncsi arra, amit ő mond. Ilyenkor el is várja, hogy kapát-kaszát eldobjak és csak rá figyeljek. (Pedig általában halál unalmas politikai vagy gazdasági okfejtései vannak.) Ezzel szemben kiválóan kifejlesztette azt a készségét, hogy engem figyelmen kívül hagyjon, ha beszélek. Nem figyel rám, szó szerint nem hall meg. Van, hogy háromszor elmondok neki valamit, majd kis idő múlva rákérdez ugyanerre a dologra úgy, hogy abból egyértelműen látszik, hogy az előző három alkalommal fikarcnyi figyelemre sem méltatott. Kb. mintha valami zavaró zaj lennék csak, amiről nem kell tudomást venni. Ha kikövetelem, hogy valamit "beszéljünk meg", akkor a legtöbb, ami tőle telik az, hogy síri csöndben végighallgat, nem szól egy büdös szót se, közben lerí róla, hogy igazából baromira nem érdekli, hogy pl. a gyerekkel milyen nehéz együtt tanulni, és ha végeztem a mondandómmal, egy szót sem szólva visszafordul ahhoz, amit éppen csinált és ezzel téma lezárva. 

Rettenetes érzés vele együtt lenni a nap 24 órájában, mert feleslegesnek, értéktelennek érzem magam attól, hogy ennyire ignorál. Ha pedig számon kérem, akkor felháborodik, letagadja, és még engem hibáztat, hogy miért gondolok ilyeneket róla. Kezdek beleőrülni. :(