Olyan jó lenne, ha végre véget érne már az a sok rossz, ami ebben az évben megtalált... :( Olyan jó lenne kicsit nyugalomban lenni, készülni az ünnepekre, örülni annak, ami van és várni azt, ami lesz.
De nem, mindig történik valami baromság, ami végtelenül letör, felborítja a kényes egyensúlyt, felülírja a terveimet, elszívja az energiám, elveszi az életkedvem.... Ilyenkor legszívesebben sírnék, vagy leüvölteném az aktuális keresztbe tevő fejét, vagy bezárkóznék a hálószobába és fejemre húznám a paplant, vagy elmennék innen jóóóó messzire... :(
De nem lehet, egyiket sem lehet, mert felnőtt emberek ezt NEM SZOKTÁK. A felnőtt emberek felkelnek minden reggel, összekaparják magukat hamvaikból, és teszik a dolgukat: dolgoznak, viszik a gyereket különórára, elvégzik a házimunkát, mosolyognak még a legszemetebb emberekre is.
Egyre csak abban kapok megerősítést, hogy az élet küzdelmek sorozata, ne reméljünk semmi jót tőle, a boldogságot felejtsük el, az egy nem létező, kitalált dolog.
Szívem szerint nem akarok negatív lenni, de nincs okom pozitívnak lenni... :(
