Az irodalom érettségi dolgozatomat benevezte az irodalomtanárom (és egyben osztályfőnököm) egy fogalmazási versenyre, a Fogalmazz pontosan, logikusan és szépen versenyre, amely értékelte az ország középiskoláiból érkezett legjobb érettségi dolgozatokat. Különdíjat nyertem vele. Akkor igazából fel sem fogtam, milyen nagy dolog ez, a legjobb húszba bekerülni, nyomtatásban megjelenni. A díjkiosztóra sem mentem el, messze, Dunaújvárosban tartották, nem volt pénzünk rá, hogy elutazzam. Olyan rosszul álltunk anyagilag, amikor érettségiztem, hogy emiatt nem jelentkeztem továbbtanulni sem akkor (egy évvel később viszont igen).

A jutalmamat így postán kaptam meg: Arany János összes költeménye aranybetűs, zöld bőr díszkötésben, öt kötetben. 

Igazából sose kezdtem vele semmit. Angol szakon tanultam tovább, nem volt szükségem Arany verseire. Sem a kollégiumban, sem az azutáni albérleteimben nem volt annyi helyem, hogy az otthoni könyveim elférjenek. Így szinte új állapotban várta az öt kötet a régi gyerekszobámban, hogy egyszer méltó, végleges helyet kapjon a saját lakásom könyvespolcán. 

Kilenc évvel később az anyám meghalt: öngyilkosságot követett el. Nem ítélem el miatta, nagyon nehéz élete volt, annyi csapást, amennyi neki jutott, tényleg nem lehetett már ép ésszel kibírni. Az apámmal is többnyire rémes volt a házassága, szinte állandóan veszekedtek, ordítva, fröcsögve, trágárul szidták a másikat, és sokszor össze is verekedtek. Anyám sokszor mondogatta, bárcsak találna valaki mást az apám, költözne már el otthonról! Egyszerűen utálták egymást, semmi tisztelet nem volt bennük a másik iránt.

Aztán végül teljesült anyám kívánsága: apám elhagyta egy másik nőért, akivel állítólag apróhirdetésben ismerkedett meg. Ekkor már a szüleim elváltak, de továbbra is egy háztartásban, együtt éltek Az apám akkoriban külföldön dolgozott, elég rendesen adott haza pénzt, így anyám végre viszonylagos nyugalomban és anyagi biztonságban élhetett. Ennek aztán egycsapásra vége lett, amikor apám telefonon "elegánsan" bejelentette, hogy húsvétra hazajön, de nem anyámhoz. 

Én akkoriban az esküvőmet terveztem, négy hónap volt még a nagy napig. Húsvétra hazautaztam, pár napig ott maradtam, próbáltam lelket önteni anyámba. De egy héttel később öngyilkos lett. 

Afelől nem volt kétség, hogy önkezével vetett véget az életének, mert hagyott nekem egy búcsúlevelet, amely főleg arról szólt, hogy neki milyen nehéz élete volt, mennyi mindent el kellett viselnie apám mellett, és most ezt tette vele... A levél végén azt írta, félretett nekem egy kis pénzt, olyan helyre, ahol biztos megtalálom. 

Mivel anyám máskor is dugdosott el pénzt könyvekbe, elkezdtem átnézni a könyveket a polcokon. Ekkor láttam, hogy a különdíjként kapott, gyönyörű Arany János-sorozat első kötetének belső címlapjára anyám az alábbi szöveget véste, nagy, jól odanyomott betűivel: 

"Sok szeretettel esküvődre Anyukádtól!' 

Alatta dátum, de eltévesztette, ezerkilencszázzal kezdte, holott már a kétezres években jártunk. Így hát jó erősen áthúzta, alávéste a jó dátumot, de nem volt elég ennyi: a lap aljára  még azt a képtelen mondatot is odabiggyesztette, hogy

"Imádom apádat!"

Csak bámultam az összefirkált lapra, és sajgott a szívem a gyönyörű könyvért. Mérges voltam anyámra. Nyilván meglátta a szép könyvsorozatot a polcon, és bizonyára az a meggyőződése támadt, hogy azok a szép könyvek csakis az övé lehetnek, mert minden, ami szép és különleges volt a lakásunkban, az - szerinte -  csakis az ő lánykorából származhatott... Az mindig is a mániája volt, hogy az ajándékba adott könyvekbe beleírjon. Így hát halála előtt "nagylelkűen" nekem, az esküvőmre "ajándékozta" azt a könyvsorozatot, amely amúgy is az enyém volt... 

Nagyon bántott, hogy így tönkretette a könyvet, sokáig nem is vettem a kezembe. Szerencsére a Toldi a 2. kötetben volt, így azt nyugodt szívvel oda tudtam adni a kislányomnak, amikor hatodikban tanulták. De az első kötet szívfájdítóan csúf volt.

Egy idő után elkezdtem gondolkodni, hogyan javíthatnám ki ezt az otrombaságot. Végül 15 évvel később megszületett a megoldás: hibajavítóval aprólékosan, több rétegben lefestettem a firkálmányt, majd a lapot színesben lefénymásoltam, a fénymásolatot méretre kivágtam, és  leragasztottam vele a lapot. Olyan erős volt anyám írása, hogy mindkét oldalt ki kellett így javítanom. 

Jó érzés volt a helyrehozott címoldalra ránézni. Persze, érezni, hogy az a lap vastagabb, más a papír tapintása és a színe is, és a fény felé fordítva látszik, hogy egy nagy folt éktelenkedik a lap második felén. Majd ha valaha valaki megkérdezi, mi történt azzal az első oldallal, azt mondom majd, ráömlött a kávém...

Apropó, anyám félretett pénzét a halála után 2,5 évvel, egy törölközőbe csavarva találtam meg, amikor a lakást kipakoltuk eladás előtt. Kipótoltam még 50 000 forinttal, és megcsináltattam belőle anyám sírkövét.