Véget ért a március is... Hát mit mondjak?! Ez nem volt az én hónapom!

Elérte a koronavírus-járvány Magyarországot is, és ez borította kb. minden tervemet az elkövetkezendő fél évre... Megbízások ugrottak, a tervezett építkezés elhalasztva, nyaralás nem lesz. Szuper év lesz, már látom. 

A nővéremről nem tudok semmit. Ugye én felhívtam őt február utolsó napján, de olyan kelletlenül és negatívan válaszolgatott a kérdéseimre, hogy eldöntöttem, én bizony nem keresem, majd jelentkezik, ha tudni szeretne rólam. Hát, úgy látszik, nem hiányzom neki. A sógorom és az unokahúgom sem keresett. Gondolom, mindenki elvan most a maga bajával.

A fogyókúrával március 5-én leálltam sajnos. Nálam a stressz evésben is meglátszik. Nem tudom, mikor lesz erőm ismét összeszedni magam. :( Nagyon-nagyon bánom, hogy nem tartottam ki, de őszintén szólva én lepődtem volna meg a legjobban, ha ebben a helyzetben acélos tudtam volna maradni. 

Viszont! A gyerek fogyott 2.6 kilót! Hű, hát erre aztán büszke lehetek, hiszen az én érdemem is, egyrészt én főzök rá (is), másrészt azért volt néhány csörténk a túlzott édességfogyasztással kapcsolatban, de muszáj szigorúnak lenni. Remélem, sikerül folytatnunk a trendet, mert az igaza megvallva, még 10-12 kilót le kellene adnia a kislányomnak. Főleg a mozgásra kellene ráfeküdni, irtó lusta sajnos! 

Egyelőre a tavasz sem ért még ide, ha volt is pár nap jó idő, utána mindig jött egy brutál lehűlés is. Március utolsó napján pl. 5 fok volt a maximum. 

Fárasztó volt ez a hónap is. A munka mennyisége menedzselhető lett volna, de ugye ehhez társult március közepétől a gyerek itthoni oktatása, és a főzés 2 naponta, úgyhogy így már sűrűek lettek a napok. 

Az áprilistól sem merek várni semmi pozitívat. :(