Március 13-án kihirdették az egészségügyi vészhelyzetet (vagy mit - igazából nem tudom pontosan), ami annyiban merül ki, hogy bezárták az iskolákat, otthonról tanulnak a gyerekek, és korlátozzák a társas érintkezést - 100 főnél nagyobb összejöveteleket nem lehet tartani, és az ennél nagyobb befogadóképességű szórakozóhelyek bezárnak.

Magyarországi helyzet jelenleg: 131 fertőzöttről lehet tudni, 16-an már meggyógyultak (yippie), 6-an meghaltak. :( 

A múlt hétvége még kb. a rendes kerékvágásban telt. A gyerek totál eleresztette magát a hír hallatán, hogy nem lesz suli hétfőtől: se a hétfőre esedékes projektfeladatát nem adta le, se a szobáját nem takarította ki. Vasárnap volt március 15., nem voltak tömeggel kísért ünnepségek, de azok szerintem nem is érdekelnek senkit. 

Hétfőn jött a hidegzuhany a gyereknek, írt az osztályfőnök: kedden be kell menni a suliba a cuccokért, és be kell vinni a projektfeladatot. Így a gyerek hétfő délutánja és az egész keddje ezzel telt... 

Kedden délelőtt felkerekedtünk a férjemmel, hogy letudjuk a heti bevásárlást. Direkt nem hétfőn mentünk, mert vasárnap a nemzeti ünnep miatt minden zárva volt, így biztosra vettem, hogy hétfőn sokan megrohamozzák a boltokat, hiszen az otthon ragadt gyerekeket etetni kell. Így kedden mentünk... Na itt elkapott a pánikhangulat! Kismillió ember az Auchanban (100 fő biztos megvolt...), kilométeres sorok, lerabolt polcok, üres húspoltok, mindenki egymás hegyén-hátán (nesze neked ajánlott 2 méter távolság)… Hát, vettem, amit tudtam, amiből volt, abból többet is, mint terveztem, mert ki tudja, mi lesz itt, ha tényleg vészhelyzet lesz... Tiszta bolondokháza volt! Az Aldiban is ki volt rabolva az összes hús- és mirelitpult. :( Azóta nem is mentünk vásárolni, talán jövő jét közepén szerencsénk lesz, és kapunk húst.... 

Én már a héten nem is mentem sehová, a férjem még intézett ezt-azt, de úgyis hamarosan minden leáll, nem nagyon lehet egyről a kettőre jutni semmilyen ügyben (hitelügyintézés, építkezés szervezése, autójavíttatás, bankszámlanyitás lennének most soron - tolódik minden vagy 2-3 hónapot; remélem, nem többet).

Szerencsére a hétre még volt tartalék a fagyasztóban, főztem a szokásos ételeinket, nem kellett szükségmegoldásokat alkalmaznom. De a jövő hetet illetően kicsit kétségbe vagyok esve. 

Munkám most éppen van, szerencsére, legalább van, ami leköt, és célt ad. Nagyjából április közepéig kitart, azután meglátjuk. Remélem, ki is fizetik, sajnos az előző nagy munkám díja még nem érkezett meg, pedig jó lenne, mert 1 hónapja volt utoljára bevételem, és ez nagy munka volt, több, mint 2 hónapot dolgoztam vele. 

Emellett tanulok a gyerekkel, és borzalmas! Nagyon nehéz motiválni a kislányomat a tanulásra. És csak jöttek-jöttek egész héten a feladatok: szorzások, verstanulás, verselemzés, Európa domborzata, térképrajzolás, fogalmazás, angol összefoglalás, angol fogalmazás, német mondatfordítások, zeneóra (!), szolfézs feladatok, zongoraóra (!) és még tesiórát is kellene tartania magának minden nap... (2x tollasozott az apjával). Szóval ez nagy kihívás lesz, hogy haladjunk mindennel, mintha iskolában lenne, főleg úgy, hogy én is, a férjem is itthonról dolgozunk (és hálásak vagyunk, hogy van munkánk!), minden nap gondoskodnom kell valami főtt ebédről, és a háztartás egyéb teendőit is el kell látni… 

A koronavírusos hírekből is elegem van. Mindenhonnan ez folyik, mindenki ezzel foglalkozik és osztja az észt a Facebook-on: maradj otthon, viselj maszkot, ne viselj maszkot, moss kezet, fertőtleníts mindent, etesd a dokit, vásárolj be az idős szomszédaidnak, tárazz be kajából, ne tárazz be kajából, ibuprofent ne szedjél, C-vitamint szedjél, C-vitamin nem véd, Olaszországban már katonai teherautók viszik a hullákat, ezrek vesztik el az állásaikat, hatalmas válság lesz, a kormány korlátlan hatalmat akar megkaparintani, tiszta 1933…. Elég. Így nem lehet élni! Nem lehet - egyelőre makkegészségesen - azon pánikolni naponta 3x, hogy hamarosan itt is százával fognak hullani az emberek, aki meg túléli, az munkanélküli lesz, és KÖZBEN dolgozni, gyereket tanítani, háztartást ellátni, épelméjűnek maradni... Komolyan azon gondolkodom, hogy nem fogok sem Facebookot, sem hírportálokat olvasni. Nem bírok ennyi szörnyűséget elviselni! Majd ha megtörténik a baj  velem, vagy a szeretteimmel, majd akkor bőgök, mint a vásári tehén, de addig, ezt így nem lehet kibírni. 

Apropó, tehén: a fogyókúrának lőttek, a stressztől egyfolytában eszem. Amíg van mit... Nem baj, majd ha vége lesz a járványnak, és lenyugszom, akkor majd folytatom. Vagy nem. 

Abban bízom, hogy hamarosan itt lesz a nyárias jó idő, és talán az betesz ennek a vírusnak. A héten nagyon szép tavaszias időnek örülhettünk, volt, hogy 20 fokot is elérte a hőmérséklet. Mondjuk sajnos mára lehűlt, és az előrejelzés szerint most 4 napig visszatér a hideg, téliesebb idő sajnos, de remélem, utána hamar nyárba fordul az időjárás.