Régen írtam ebbe a blogba, több, mint egy éve, szinte már el is felejtettem, hogy létezik...
Ha össze akarnám foglalni az elmúlt egy évet, hát nem is tudom, mit írhatnék. Igazából semmi pozitívat…. Kövérebb vagyok, mint valaha. A futást végleg abba kellett hagynom. Küzdök a szabadúszó-léttel: hol túl kevés a munka, hol túl sok... Meghalt az egyik cicám, 2 hónap alatt elvitte a rák, a szinte mindennapos orvosi kezelések ellenére. Akkor megtapasztaltam, milyen kis porszemek vagyunk az univerzumban: nincs hatalmunk élet és halál felett, bárhogy is küzdünk. Volt egy komoly tervem a múlt évben, de ez elérhetetlen távolságba került, sajnos, és ez óriási csalódás. Leginkább túlélek. Reggel valahogy összekaparom magam, utána összeszorított fogakkal végigcsinálom a napot, és alig várom, hogy este bezuhanjak az ágyba. Ahol amúgy még legalább egy órát forgolódok elalvás előtt, és kattog az agyam a mindennapok hülyeségein. És aztán 2-3 óránként felébredek, vagy felébreszt valami...
Azért, hogy valami pozitívat is írjak: megtaláltam az új hajszínem. A feketés-sötétbarnát lecseréltem sötétszőkére. Eleinte furcsa volt, de egyre inkább imádom, és látom, hogy egyre jobb lesz, ahogy lenő a régi, festett rész.
A másik pozitívum, és ez már idei: megelégelve a súlyom történelmi csúcspontját, néhány napja összekaptam magam, és fogyókúrába kezdtem. (Igen, tudom: már megint, sokadjára…. De hát így megy ez.) Ma boldogság van, mert mérlegre álltam, és azt láttam, hogy -1,1 kilónál tartok. Már "csak" 13,7 kiló van hátra....
Hát, nagyjából itt tartok most. Üdv újra itt nekem.
